Már az oroszlánok is

Ami néhány éve – hát még néhány évtizede – viccnek hatott volna és elképzelhetetlennek tűnt, az mára valóság lett. Egy olaszországi állatkertben élő nőstény oroszlán kontaktlencsét kapott! A hír nem kacsa – sőt komoly orvostudományi háttere van.

Legkorábban talán Leonardo Da Vincihez köthetőek a látás kontaktlencsével való korrigálásának elméletei, és az optika helyes alapelveinek lefektetése, felismerése is az ő nevéhez fűződik. Mégis, csak a 18. század végén született meg az első szemfelszínnel érintkező lencse, ami még nem nagyon hasonlított a mai kontaktlencsékre. Thomas Young angol fizikus önmagán tesztelte ezt a mai kontaktlencsék ősének tartott „vízzel töltött fémtubust”. Később üvegből, majd a hatvanas évektől kezdve egy sokkal kedvezőbb anyagból, hidrogélből, gyártották az egyre jobban illeszkedő kontaktlencséket. Az utóbbi évtized nagy újítása a szilikon-hidrogél alapanyag volt, ami a lehető legtöbb oxigént ereszti át a szemnek, és olyan vékony lencsék gyártását teszi lehetővé, hogy szinte nem is lehet észrevenni őket.


A tudomány fejlődésével egyre inkább kezdték orvosi célokra is felhasználni a kontaktlencséket. Szembetegségek gyógyítására, látásromlás megelőzésére, de még vércukorszintmérésre is vannak speciális kontaktlencsék. És hogy mi a helyzet a szóban forgó oroszlánnal? A nőstény nagymacskának zöld hályogja volt. Meggyengült látása miatt nem evett – és így igencsak leromlott az egészségi állapota. Azonban miután kontaktlencse implantátumot kapott, állapota javulni kezdett!

A sikeren felbuzdulva a német S&V technlogies bejelentette, hogy immár több állatnak is készítettek kontaktlencsét, például zsiráfoknak, tigriseknek és medvéknek is, akik szintén zöld hályogtól szenvednek.
Már csak azt várom, hogy a vakondoknak mikor ültetik be az első kontaktlencsét. Ha vakon ilyen jó labirintusokat tud fúrni, milyen lesz, ha látni is fog?

Lehet még biztonságosabb?

Úgy vagyok ezzel, hogy ha új, biztonságosabbnak mondott kontaktlencse technikáról hallok, akkor nagyon is megfontolom, és általában ki is próbálom. A szemem egészsége ugyanis nem játék. Mindennek a kulcsa azonban két nagyon egyszerű dolgon múlik – a higiénián és az alaposságon. Mindeddig különösen is kellett arra figyelni, hogy tiszta kézzel helyezzük be a kontaktlencsét. Azonban Dr Chuck R Courtenay megalkotta az Eye-POD nevű szerkezetet, amely segítségével a szem érintése nélkül lehet ki- és behelyezni a kontaktlencsét, sőt szemcseppet is adagol a gépezet. A forradalmi újítás abban rejlik, hogy bizonyos gravitációs erőt kihasználva a szerkezet bármilyen szögben képes egy, vagy több csepp szemcseppet eljuttatni a szem felszínére. Nem kell többé hátrahajolni, lefeküdni ahhoz, hogy szemcseppet adjunk be magunknak, és a találmány az adagolást is pontosan végzi.


Az Eye-POD használatával garantált, hogy nem nyúlunk a szemünkbe piszkos kézzel, így ezt a rizikó faktort kilőve egy fokkal biztonságosabbá tettük a kontaktlencse használatot. Azonban a nőknek nehezebb a dolguk és vannak olyan dolgok, amikre nem árt nagy figyelmet fordítani a kontaktlencse viselés során. A hosszú köröm, a sminkből eredő apró szálak, porok, és a női hormonok, amelyek fogékonyabbá teszik a szemet az allergiára, és megbetegedésekre szintén a kontaktlencse ellen dolgoznak. A kézen nyomokban megmaradó testápolók, vagy kézkrémek is bekerülhetnek a kontaktlencse felületére, ami azután irritációt eredményezhet. Mit lehet tenni, hogy elkerüljük ezeket? Ahogy az elején is említettem, mindennek az alapja a higiénia. Másrészt meg a felsoroltak alapján nagyon is úgy tűnik, mintha Dr Courtenay direkt a nőknek készítette volna el az Eye-POD-t. Mert ha nem kell a szemhez nyúlni a kontaktlencse behelyezése közben, akkor az esetleges szennyeződések, apró molekulák a bőrön nem tudnak eljutni a kontaktlencse felszínére a behelyezés közben.

A biztonság továbbá a kontaktlencse alapos tisztításából származik. Ha esetleg nem bízunk magunkban ezen a téren, akkor itt is akad gépiesített megoldás. Két poszttal korábban pont egy ilyen találmányról írtunk, a Jitter Bugról. És hogy lehet-e még ennél is biztonságosabb a kontaktlencse viselés? Talán igen, mert minden hasznos találmány erre törekszik. De ez még a jövő zenéje.

Még mire jó a kontaktlencse ápolószer?

Az alapvető funkciójával nyilván mindenki tisztában van, a kontaktlencse ápolószer a kontaktlencse tisztítására, tárolására, ápolására való. Ezzel körülbelül olyan nagy igazságot mondtam, minthogy a Föld kerek és forog. De komolyra fordítva a szót, egy nagyon hasznos sminktippet olvastam nemrég, ami először megdöbbentett, de tényleg van benne logika, sőt működik is!

A lényeg, hogy sminkelés előtt, (pontosabban mielőtt a szemhéj árnyékolásához hozzákezdenénk) mártsuk bele az ecsetet egy kontaktlencse ápolószerbe. Így a szemfesték tartósabban fennmarad, hiszen a kontaktlencse ápolószer sodium chlorid (só) tartalma visszatartja a vizet, ezáltal sokkal erőteljesebbé, és teljesebbé is teszi a smink színét. Persze erre a célra ne ugyanazt az ápolószert használjuk, amivel utána a kontaktlencsénket is tisztítjuk. Érdemes külön a sminkeléshez beszerezni egy külön flakonnal – nehogy a sminkecsetről esetlegesen leváló szálak, porok elkeveredve az ápolószerben megtapadjanak a kontaktlencsénken egy későbbi tisztítás alkalmával.
Az eredeti ötletgazda nem más, mint Diana Manzanares smink művész, aki nem kisebb nevekkel dolgozik együtt, mint a Chanel, a Laura Mercier vagy a L’Oréal. Ötletét a New York-i Examiner lapban publikálta, és azóta szerte a világon sokan használják ezt a sminktippet. Ja, és hogy melyik ápolószert használja ehhez? Talán nem meglepő, hogy a Bausch & Lomb által gyártott Renu Multiplust (Klikk). Ez, a legutóbb környezetvédelmi díjjal is kitüntetett, kontaktlencsegyártó cég legnépszerűbb ápolószere, amely univerzálisan használható lágy kontaktlencsékhez. Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy kipróbáld, akkor nálunk a Yukkán is megrendelheted (Klikk). Vagy, ha csak elfogyott az ápolószered, és gyorsan beszereznél egy új adagot, akkor se habozz! (Klikk)

Gombnyomásra tiszta kontaktlencse

Mintha csak valahol a távoli – vagy talán nem is olyan távoli – jövőben lennénk, ahol gombnyomásra működnek a dolgok. Persze, ha belegondolok, nagyon sok dolog már most is gombnyomásra történik. Kávé, parkolójegy, tv, számítógép – persze szebb lenne, ha mondjuk beágyazó-gomb, és takarító-gomb is lenne a lakásban.... De ami késik, nem múlik, ugyanis egy amerikai feltaláló - Dave Zakutin – egy olyan szerkezettel állt elő, ami egy gombnyomásra megtisztítja a kontaktlencsét.

Dave Zakutin is kontaktlencsét visel – mint oly sokan szerte a világon - és saját elmondása szerint minden nap úgy kel fel, hogy valami hasznos dologgal szeretné könnyebbé tenni mindennapi életünket. Ezzel a kontaktlencse tisztító találmánnyal úgy tűnik sikerült célba érnie. A világon körülbelül 40 millió ember küzd nap, mint nap azzal, hogy hatékonyan megtisztítsa a kontaktlencséjét. Ezentúl elég, ha a kis szerkezetbe helyezzük a lencsét, becsukjuk, és megnyomjuk a megfelelő gombot – hogy a találmány egy kis „gyors vibrálással” megtisztítsa azt. Zakutin valószínűleg ezért keresztelte találmányát Jitter Bug névre, ami körülbelül „Vibráló bogarat” jelent.

Két kézenfekvő dolog miatt is nagyon tetszik nekem ez a találmány. Egyrészt megbízhatóbb, mintha én magam végezném a tisztítást, másrészt pedig sokkal gyorsabb. Tulajdonképpen nem is tudnék egy hátrányt sem felróni a számlájára. Akik pedig havi kihordású kontaktlencsét hordanak, minden bizonnyal nagy örömmel fogják fogadni ezt a szerkezetet, mert lerövidíti a mindennapos kontaktlencse ápolási rutinjukat. Én már nagyon várom, hogy a hazai üzletekbe is eljusson!