Legkorábban talán Leonardo Da Vincihez köthetőek a látás kontaktlencsével való korrigálásának elméletei, és az optika helyes alapelveinek lefektetése, felismerése is az ő nevéhez fűződik. Mégis, csak a 18. század végén született meg az első szemfelszínnel érintkező lencse, ami még nem nagyon hasonlított a mai kontaktlencsékre. Thomas Young angol fizikus önmagán tesztelte ezt a mai kontaktlencsék ősének tartott „vízzel töltött fémtubust”. Később üvegből, majd a hatvanas évektől kezdve egy sokkal kedvezőbb anyagból, hidrogélből, gyártották az egyre jobban illeszkedő kontaktlencséket. Az utóbbi évtized nagy újítása a szilikon-hidrogél alapanyag volt, ami a lehető legtöbb oxigént ereszti át a szemnek, és olyan vékony lencsék gyártását teszi lehetővé, hogy szinte nem is lehet észrevenni őket.
A tudomány fejlődésével egyre inkább kezdték orvosi célokra is felhasználni a kontaktlencséket. Szembetegségek gyógyítására, látásromlás megelőzésére, de még vércukorszintmérésre is vannak speciális kontaktlencsék. És hogy mi a helyzet a szóban forgó oroszlánnal? A nőstény nagymacskának zöld hályogja volt. Meggyengült látása miatt nem evett – és így igencsak leromlott az egészségi állapota. Azonban miután kontaktlencse implantátumot kapott, állapota javulni kezdett!
A sikeren felbuzdulva a német S&V technlogies bejelentette, hogy immár több állatnak is készítettek kontaktlencsét, például zsiráfoknak, tigriseknek és medvéknek is, akik szintén zöld hályogtól szenvednek.
Már csak azt várom, hogy a vakondoknak mikor ültetik be az első kontaktlencsét. Ha vakon ilyen jó labirintusokat tud fúrni, milyen lesz, ha látni is fog?
Add a kezdőlapodhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése