Régen és ma - kontaktlencse a fejlődésben

Az első kontaktlencsét - vagy a kontaktlencse ősét - Thomas Young angol fizikus alkotta meg a 18. század végén. Egy lencsében végződő „fémtubust” töltött meg vízzel, hogy szemébe helyezve jobban láthasson. Hát...elég bizarr, nem? De, ha arra gondolok, hogy mennyi különbség van az első autók - amik sokkal inkább valamiféle szekérre hasonlítottak - és a mostani kocsik között, akkor már nem is olyan érthetetlen az egész. Illetve még így is: egy fémtubust a szembe??

A kezdeti kísérletek után üvegből készítettek kifejezetten kemény lencséket - az üvegből nyilván nehéz lett volna lágy kontaktlencsét készíteni... - amelyek nem voltak nagyon biztonságosak törékeny voltuk miatt, és viselési idejük is korlátozott volt. Az áttörést a hatvanas években felfedezett alapanyag, a hidrogél jelentette. A hidrogélből készült kontaktlencsék nem okoznak a szemben idegentestérzetet, légáteresztőek, lágyak, kimondottan vékonyak. Bizony meggondolnám, hogy hordanék-e kontaktlencsét, ha még mindig üveg lenne az alapanyag. De szerencsére, hála a technika fejlődésének, a mai kontaktlencsék már nagyon biztonságosak, és gyakorlatilag kockázat nélkül hordhatóak persze, ha betartjuk a viselési szabályokat.

Ha felelősen hordjuk a kontaktlencsénket, akkor nem hagyjuk ki a kontroll vizsgálatokat. Én minden hónapban elmegyek a kontaktológusomhoz, hogy ellenőrizze a szememet, és a személyesen nekem illesztett kontaktlencsémet. Így nem maradok le egyetlen újításról sem, hiszen a kontaktológus igazán „képben van” a legújabb kontaktlencsékről. És a kontaktlencsék esetében – ellentétben a borokkal – mindig az újabb a jobb!